F: A tselédes gazda, az Atya Isten. a szöllöt melyet ültetet, a sidó nép, a kit az Isten arra választotta volt, hogy abbol álittsa fel Anyaszent egyházát, ugy hogy azt maga mivelvén, az igazságnak, és a szenttségnek gyümöltseit hoza, a sövény, a sajto, és atorony. jelentik az Isteni gond viselést., a melyel Isten meg segitette szölöjét, hogy magat meg oltalmaza azok ellen kik azt el akarják rontani. egy szóval valamit kelletet tselekedni, azt mind meg tselekedte Isten szöllöjiért, Isa. 5. 4. a szöllö mivesek akiknek bérben adta, az egyházi szolgák. és birák, a kikre bizta népének igazgatását. atselédes gazda pedíg el ment akor. a midön meg szünt atsudatételektöl. agyümölcs melyet vár szöllöjiböl, atörvénynek meg tartása, az akarattyához valo engedelmeség. az igasság és a jó élet, a gyümöltsnek pedig ideje, mind azon idö, mig a szöllö meg volt. de leg inkáb az az, idö, amiolta népének, gondviselöket. mestereket, birákot, és királyokot adot, akik tanittsák és törvénye alat tarttsák. aszolgák, akiket némely idökben külde a mivesekhez., és akiket gyalázattal illeték, azok, az egy nehány rend béli proféták., kik a szöllönek gyümoltsiért küldettek vala, és á kikel a sidok roszul bántanak, vagy meg ölték, a fiu akit a mivesék a szöllöböl, ki veték és meg ölék, a kristus Jésus maga, aki aproféták után jöve ell, és akit az irás tudok, a farisaeusok, és apapok ahalálra adák. fel feszitvén ötet jerusálemen kivül. végtire azok a más mivesek, akiknek a tselédes gazda bérben fogja adni szöllöjét, az Apostolok, és az ö utánnok valoi, akiket az Isten. az Anyaszent egyház igazgatására rendelte., a melyet jelenté a szöllö. ugy mint a synagoga.
K. A kristus tsak asidokot tekentéé midön ezt a példa beszédet mondá nékik?
F Leg inkáb amaga Anyaszent egyházára tzélozot. a mely a maga tulajdon szöllöje. a melyet. mind hivebb, mind vigyázobb miveseknek adá bérben, hogy a gyümöltsét meg adgyák néki, azok pedig az egyházi pásztorok de még ezen kivül. mindenik keresztyének bérbe adá aléleknek szöllöjét, hogy azt mivellyék az Isten áldásával. igyekezvén
(II. Épistolák: 297)